A szíriai aranyhörcsögökről tudnunk kell, hogy magányosan élő állatok, ugyanabban a járatrendszerben csak a nőstény és még nem
önálló kölykei tartózkodnak együtt. A párzást és az ivadéknevelést kivéve elkerülik egymást.
Az ivarérett, tüzelés előtt álló nőstény szagjeleket helyez el az általa bejárt
területen. Mivel ezt a szagjelet nem pont, hanem vonalszerűen rakja le -
ezt a mozdulatsort csíkolásnak nevezték el. Az állat menet közben
berogyasztja hátsó lábait, farkát felfelé kunkorítja és nemi szervét a
földhöz szorítva hüvelyváladékával egy láthatatlan csíkot húz.
Ezt aszagnyomot követi a hím.
A hím érdeklődésének felkeltésében (még ivarzás esetén is) csak másodlagos
jelentősége van a testtartásoknak és mozgásformáknak a szagok mellett.
Ezt bizonyítja az is, hogyha egy hím példány valamilyen oknál fogva elveszíti a
szaglását a territóriumára tévedő tüzelő nőstényt éppúgy el fogja kergetni,
mint más territórium sértő egyedeket.
A tüzelő nőstény és a hím - első találkozáskor -
először is kölcsönösen végigszaglásszák egymást, majd
(1 percen belül) a nőstény felveszi a
felkínálkozó pózt: szemét félig lehunyja, fülét hátracsapja, fartájékát és
farkát magasra emeli - így láthatóvá válik nemi szerve. A hím először a
nőstény füleit, szemeit, majd a nemi szervet szaglássza, nyalogatja, ezután
megtörténik a párzás. Előfordulhat az is, hogy ez elmarad, és a hím azonnal
meghágja a nőstényt. Érdekes, hogy sem a hím, sem pedig a nőstény
részéről nem tapasztalható párválasztás.
A kezdő hímek nem tudják "honnan is kezdjék", ezért gyakran előfordul, hogy a hágó mozdulatokat rossz helyen - esetleg pont a nőstény fején - végzik. A rendszeresen párzó hímek nem kísérletezgetnek, amennyiben úgy véli, hogy a nőstény rossz helyzetben van, erős fogaival megragadja a fartájékot és odébb teszi. Maga az aktus 3 - 5 másodpercig tart, ezután rövid pihenő következik, amíg a hím megmosdik (főleg nemi szervét). A következő aktus előtt, majd utána is a nőstény külső ivarszerveit a hím gyakran nyalogatja. Egyes feltételezésekre a mechanikus ingerlésre nő az oxitocin mennyisége a vérben, s ez a hormon a méh gyakori összehúzódását indukálja, ezek a mozgások pedig elősegítik a spermiumok haladását a petesejtek felé.
A hím legaktívabb időszaka 3/4 óráig tart, de még néhány órán belül megfigyelhető párzás. Átlagosan ¾ óra alatt 45-ször párzanak, a fürgébbek átlag 60-szor, de a lustábbak megelégednek 25-tel is.
Az ivarzó egyed a felkínálkozó pózon kívül - ha nem keltette fel a hím érdeklődését - aktívan is megpróbálja magára irányítani a figyelmet. Amennyiben két nőstény
együtt van tartva, az ivarzó egyed párzásimitációt végez a nyugalmi periódusban
lévőn, majd gyorsan elfordul, és felveszi a felkínálkozó pózt. Mint fentebb írtam,
ezt a testtartást nem csak hím közeledésére, hanem akár emberi kéz érintésére is
felveszi.
A hímek nem vetélkednek agresszívan az ivarzó nőstényért. A nagyméretű heréik
miatt az ejakulált spermamennyiség is igen nagy. Ezen kívül a nyalogatás által
kiváltott méhösszehúzódások is segítik a termékenyítést.
A nőstény még akkor is hajlandó párzani, amikor a hím már kimerült, és
csak az alvás érdekli. Amennyiben a hím önként hagyta ott a nőstényt,
megfigyelhető volt, hogy a hüvelyből - belső lumenének megfelelő méretű -
rugalmas, krémszínű henger tolható ki, ami párzás előtt nem tapasztalható. Amennyiben a hím az első 1/2 órában elhagyja a
területet, ez nem alakul ki. A hüvelyelzáró képlet kialakulása után hiába kerül új, pihent hím a területre, az már nem képes pározni
a nősténnyel a vaginát eltömő anyagtól. A párzási dugónak a szerepe valószínűleg az, hogy megakadályozza a párzást esetleg
csak a termékenyítést a többi hímmel, tehát csak az első hím genetikai anyagát hordozzák a megszületett utódok.

<< Vissza